Mikor egy írót arról kérdeznek, mi ösztönözte arra, hogy tollat és billentyűzetet ragadjon, sokan egy másik írót emlegetnek, esetleg egy nagy nevet filmes vagy művészkörökből. Nos, én egy ennél kevésbé ismert, de az elmúlt évtizedben egyre nagyobb erővel feltörő ágazatot szoktam megnevezni: az anime- és mangaipart. Azon belül is, a fanfictionök világát, aminek ez az ágazat fontos bölcsője volt.

Már túl voltam a harmadik ikszen, mikor szembesültem azzal, hogy az ezernyi történet, amiket animés korszakom megkezdése óta kitaláltam (nem mind animéből született, vagy keresztezte magát egy animével), lényegében fanfictionök voltak.

Eleinte tartottam tőle, hogy kinőttem ebből, ráadásul még az én cizellált stílusomra sem lesznek vevők a tizenévesek, hisz sokszor a korombeli sem azok. De adtam neki egy esélyt, miután egy ismerősömnek felvázoltam a legújabb ötletem alapjait, amit magamban szövögettem, ő pedig kijelentette, hogy ezt muszáj leírnom. Úgy is tettem, aztán az első néhány fejezet után beigazolódott a gyanúm. Túl dagályosan írok. Nem volt rossz, nem volt száraz, de túl sok, rosszul adagoltam a dolgokat, ami elvette a lendületet a történetből (mai napig írom és javítom, bár most pihenőn van, de akit érdekel és szereti a Boku no hero academiát, az Hősakadémia-Társulás címen megtalálja Wattpadon). Egy azóta már eltávozott kedves barátom és írótársam javasolta, hogy gyakoroljak adott műfajban való írással.

Olyanban, ami megköveteli a gördülékenységet, aminek szellősnek, könnyűnek kell lennie, mert a barokkos körmondatok és leírások életszerűtlenné tennék. Belevágtam. Magamat is sikerült meglepnem azzal, milyen hamar ráéreztem, sőt, mindezek tetejébe még élveztem is, egy pillanatig nem nehezedett rám a tudat, hogy épp ”átnevelem” magam. Végül a beérkező (persze építő jellegű kritikákban nem szűkölködő) visszajelzések bírtak rá arra, hogy írásra adjam a fejem. Ennyi kellett csupán ahhoz, hogy a képzelet zsibvására előtt, ami a fejemben nyüzsgött gyerekkorom óta, kinyíljon egy kapu, amin áthaladva a kósza ötletek történetekké állnak össze. Remélem még sok-sok vendéget fogja átlépni annak az ajtónak a küszöbét.